A csoport első állomáshelye az észak-olasz Padova volt. A városban tett sétán megtekintették a portugál származású ferences szerzetes, Páduai Szent Antal földi maradványait őrző bazilikát. A hatalmas szónoki képességgel megáldott, XIII. században élt hithirdetőt már életében szentként tisztelték, s bár teste elporladt, de nyelve mind a mai napig épségben maradt.

A következő napon már Rómában, a lelkivezető Gyula atya a Szent Péter Bazilikában Boldog II. János Pál maradványait őrző Szent Sebestyén oltárnál mutatott be szentmisét.

A Vas megyei hívek római tartózkodásuk második napján pedig XVI. Benedek pápával találkoztak, az audienciáján vettek részt. A Szent Péter tér zsúfolásig megtelt a világ minden tájáról, a legkülönbözőbb nyelvet beszélő emberekkel. Életreszóló élmény volt a csoportnak, hogy közelről is láthatta a pápát, aki korát meghazudtolóan kedvesen mosolygott, s integetett a tömegnek. Beszéde végén magyarul is köszöntötte hazánk zarándokait.

A társaság olaszországi tartózkodásának legemlékezetesebb lelki élményei talán a Vatikánhoz, és a Szent Péter Bazilikához köthető. A templom a négy ,,basilica maior’’ egyike. - Azt éreztük, hogy az épület a keresztény világ egyik leggyönyörűbb temploma, s amelyet, mint két ölelő kar Bernini négyes oszlopsora övez - mesélte az egyik zarándok.

A vatikáni múzeumban tett látogatáson megnézték azt a gyűjteményt is, amely az egyik legfontosabb és legnagyobb a világon. Itt az ókori közel-keleti illetve görög-római művészet remekeitől a kora keresztény, középkori, reneszánsz művészetén át egészen napjainkig mutatnak be műremekeket. A múzeum legismertebb, művészetileg, vallásilag, s történelmileg legékesebb része a Sixtusi-kápolna volt, amely elbűvölte a társaságot.

Az ,,Örök Város’’ páratlan szép történelmi, vallási emlékeit, épületeit egy magyar származású, negyven éve Rómában élő idegenvezető, Gönczi Erzsébet segítségével ismerhették meg a hívők. Erzsike bámulatba ejtő tudásával, lelkes előadásmódjával, kedvességével elvarázsolta a hívőket, őt hallgatván azt érezték, mintha a város egy picit az ő "tulajdona" lenne, amit hatalmas büszkeséggel mutat meg az érdeklődőknek.

A zarándoklat ötödik napján dél felé vették az irányt, Nápolyba mentek. A szép fekvésű kikötővárosban sétálva megtekintették az érseki, királyi palotát, a színházat és a várat is. Következő szállásuk a gyönyörű fekvésű Sorrentóban volt. Ez a település a mintegy 50 méter magas tufasziklán jött létre.

Utazásuk hatodik napján a világ egyik legszebb szigetének tartott Caprira mentek át hajóval. A gyönyörű kis sziget nemcsak természeti tüneményekben, de történelmi emlékekben is nagyon gazdag. Tiberius császár több villát építtetett itt, sőt egy időben a Római Birodalmat is innen igazgatta.

Ezután a csapat már északra vette az irányt, Assisibe, Szent Ferencnek, a ferences rend alapítójának és Szent Klárának a klarisszák alapítójának a szülőhelyére tartottak. A városban sétálva megnézték a két szent templomát.

Innen Loretóba, Olaszország leghíresebb zarándok és csodatevő kegyhelyére tartottak. A helyi legenda szerint Szűz Mária házát 1294-ben angyalok repítették át a Szentföldről az Anconától délre fekvő babérfa-ligetbe, a mostani Loretóba. Itt egy olasz nyelvű szentmisén vettünk részt, amelyet Gyula atya tartott.

Mint minden zarándokútnak, ennek is az volt a célja, hogy az embernek kicsit több ideje legyen arra, hogy megtapasztalhassa saját fizikai korlátait, lelki erejét s hogy erőt gyűjtsön az elkövetkező hétköznapokra. Ebben nyújtott nagyszerű segítséget Perger Gyula atya a tartalmas imádságokkal, elmélkedésekkel, szentekről szóló filmekkel és a szép énekekkel.