A sok apróság talán még sosem hallott Bognár Szilviről és zenekaráról, így érdeklődve és némi izgalommal várakoztak a koncert kezdetére. A csivitelő gyerekhad nem kis meglepetésére hirtelen megszólalt egy csengő hang valahonnan. Senki sem tudta honnan. Forogtak a buksik! Ki énekel? És hol van? A nézőtér egy szempillantás alatt elcsendesedett és minden gyerek a csillogó hangra figyelt.
„Csintekerintő, aranygombolyító…” ezzel a vasi népdallal köszöntött minket Bognár Szilvi. Miközben a színpadra sétált folyamatosan dalolt és találós kérdésekkel szórakoztatott kicsiket és nagyokat. Aztán folyamatosan mesélt, táncolt és játszott. Beavatott minket nagy titkába, miszerint ő ismer egy tündért. Egy négykarú tündért, akinek egyik kezében a tavasz, a másikban a nyár, a harmadikban az ősz, a negyedikben a tél bújik meg. Megtanította nekünk az évszakvarázsolós énekét is.
A görögdinnye dal aztán elszabadította a fergeteget. Egyetlen hívására apró lábak dobogtak mellette a színpadon, majd körbe a nézőtéren.
A nagy mulatságban a gyerekek észre sem vették, hogy közben megismerkedtek néhány moldvai, vasi, gyimesi, zoborvidéki népdallal, meghallgattak néhány megzenésített verset. A versek szerzői között olyanokét is mint Kányádi Sándor, Weöres Sándor, Hajnal Anna, Nagy László. A koncert végén még arra is gondolt Szilvi, hogy a hangszerekkel és a hangszerek kiváló mestereivel, az koncert muzsikusaival is megismertesse az aprónépet. Mindezt nevetve, táncolva, dalolva.
Azt hiszem igazából mi vagyunk azok akik elmondhatjuk: Ismerünk egy tündért. Egy igazi tündért, akit úgy hívnak, hogy Bognár Szilvia. Akiből árad a szeretet, az öröm, a harmónia, aki boldog percekkel ajándékoz meg bennünket. Köszönjük a különlegesen színvonalas koncertet.

„Napvilág, holdvilág, megbolondult e világ! Prrrrr juhuhuuu!