Derítette ki egy nemzetközi kutatócsoport, amely eredményeit a Geophysical Research Letters című folyóiratban tette közzé.

Viták tárgyát képezi a kis jégkorszak pontos datálása: míg számos tanulmány a globális lehűlést az 1500-as évekre teszi, mások szerint a sarkvidéken és a szubarktikus területeken már évszázadokkal korábban csökkent az átlaghőmérséklet – olvasható a BBC News hírei között.

Globálisan az átlaghőmérséklet alig 1 Celsius-fokkal csökkent, ám Európa némely vidékén a lehűlés jelentősebb volt, különösen télen. Így a Temze London környékén telente vastag jégpáncélt „öltött magára”, lehetővé téve a gyalogos átkelést a folyón.

A lehűlés okai mindeddig tisztázatlanok voltak. A Geophysical Research Letters-ben publikált tanulmány szerzői Gifford H. Miller, a boulderi Colorado Egyetem professzorának irányításával fosszilizálódott növényi maradványokat, valamint a gleccserek által szállított üledékeket vizsgálták Izlandon és Kanada északkeleti részein. Amikor a lehűlés következtében a jégtakaró terjedni kezdett, maga alá „gyűrte”, majd „foglyul ejtette” a növényeket – fosszilizálódott maradványaik radiokarbonos kormeghatározása elárulhatja, hogy mikor játszódtak ezek az események. Ily módon koronként megismerhető e „jégsapkák” mérete, s következtetni lehet a hőmérsékletre is.

Izlandon a kutatók azt kutatták, hogy a gleccserek különböző időszakokban mennyi üledéket szállítottak, amiből következtetni lehet a jégréteg vastagságára.

Az ily módon összegyűjtött adatokból a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a lehűlés hirtelen köszöntött be valamikor 1250 és 1300 között, majd további hőmérséklet-csökkenés következett be 1430 és 1455 között.

Az első lehűlést négy hatalmas trópusi vulkán kitörése okozta, ezek közül az első 1256-ban tört ki. A későbbi szakaszt az 1452-ben bekövetkezett vanuatu-i vulkánkitörés válthatta ki. A tűzhányók hatalmas mennyiségű kénrészecskéket lövelltek a légkör felső rétegeibe, ezek az aeroszolok visszaverték a napfényt, lehűlést okozva, ám hatásuk csupán néhány évig tartott.

Amikor a kutatók az adatokat számítógépes klímamodellbe építették be, kiderítették, hogy ez a rövid, ám intenzív lehűlés elegendő volt, hogy megnövelje a nyaranta is befagyott területét az Északi-Jeges-tengeren, ahogy a gleccserek kiterjedését is. A növekvő jégtakaró pedig több napenergiát vert vissza, s gyengítette a Golf-áramot az Atlanti-óceánban, ami szintén visszahatott az éghajlatra.